Számvetés 5. rész

A gyakorlat gyakran kijózanító

Karl-Heinz Mann az LBB, a göttingeni Üzletalapító és Tanácsadó cég tanácsadója. Ügyfeleinek átfogóan hasonlít össze vállalatokat, és saját adataira is támaszkodhat. „Mit hoz a digitalizáció a szántóföldi gazdálkodásba, a tanácsadás szempontjából?” hangzott a kérdése. Először is a mezőgazdaságban az általános célok a következők: a természetes hozamok javítása, az erőforrások és az elvégzendő munka költségeinek csökkentése (bérek, saját munkaerő, gépköltségek, értékcsökkenés, kamat, üzemanyag, karbantartási költségek…), illetve a környezet csekélyebb terhelése, például a növényvédelemben az elsodródás és a talajvízbe beszivárgás megakadályozása, vagy a felhasznált mennyiségek általános mérséklése.

A gyakorlatban nincs összefüggés az üzemi eredmények és az üzemvezető digitalizálási affinitása között,” jelentette ki a tanácsadó. „Ami nem általánosságban a digitalizáció ellen szól, - egyszerűen csak más sikertényezők is léteznek. És gyakran más fejlesztési lehetőségeket is találni az üzemben.”

Ami a felszereltséget és a gyakorlati alkalmazást illeti, Karl-Heinz Mann tapasztalatai hasonlók, mint Dr. Patrick Ole Noacknak: GPS-t már sok traktorba és kombájnba építettek be, az ügyfelek 95 százaléka használja, sőt 40 százalékuknak saját RTK állomása is van. Nagyon elterjedtek (majdnem 70 százalék) a tápanyagtérképek, ezeket többnyire egy háromhektáros mintavételi raszter alapján készítik. Műtrágyázáshoz azonban már csak az üzemek körülbelül 45 százalékában használják. Az alaptrágyázás kiinduló pontja gyakorlatilag soha nem a térkép, és a szerves trágya kijuttatása csak körülbelül tíz százalékban helyspecifikus.

Karl-Heinz Mann szerint a növényvédelem már más képet mutat. Minden ügyfele használ SectionContol-t, táblavégi fordulómenedzsmentet, illetve egyéni és csoportos fúvókakapcsolást közel kilencven százalékuk. A szalmastabilizátorok és a fungicidek területspecifikus kijuttatása gyakorlatilag alig valósul meg, a herbicidek egyáltalán nem így juttatják ki. A digitalizációs elvárások leginkább azokban az üzemekben nagyok, ahol már dolgoztak a technológiával. Ez különösen a vetésre igaz. A gyakorlatban a reális haszon hektáronként 50-60 euró, saccolt a tanácsadó. Azok az üzemek, amelyek még nem digitalizáltak, sokkal kevesebbnek gondolják.

„Digitalizáció: problémamegoldás vagy játékszer?” ez volt Karl-Heinz Mann egyik kérdése a résztvevőkhöz. Előadásában a tanácsadó szemszögéből értekezett a digitalizációról.

„Azért még nem minden működik tökéletesen,” számolt be felmérésének eredményeiről Karl-Heinz Mann. „A gazdák leginkább interfész-problémákra panaszkodna, de a technológia és szoftver költségeire, az eredmények nyomon követhetőségének hiányára és nagy időigényre is.”

„A digitális technika sok tekintetben segíthet,” mondta Karl-Heinz Mann lelkesen. „A talajt megóvó kijelölt nyomvonalak és a CTF leginkább a műtrágyázásban és a növényvédelemben hasznosak. Talajmunkák gyakorlatába átültetni alkalmanként nehéz. A táblavégi fordulómenedzsmentnek és a SectionControlnak szinte mindig van értelme, és a gazdák nagy arányban használják is. A területspecifikus vetésnek leginkább a nagy, nem egységes területeken van előnye (lásd Stürzer előadását), a területspecifikus talajművelésnek legtöbbször kevesebb értelme van.

A szakember alaptrágyázást ajánlott, a mennyiséget a talajminőség figyelembevételével, a próbaeredmények alapján kell kiszámolni. Azonos műtrágya-költségekkel, jobban lehet műtrágyázni a gyengén ellátott területeket a parcellában, a jól ellátottak rovására. 12 évnyi hozamstabilizálás és -növekedés után utóellenőrzésre van szükség. Az alaptrágyázást talajigények szerint beállítani a nagyobb területeken területspecifikusan kell. „Bár elterjedt a területspecifikus műtrágyázás, az eredmény alig mérhető,” mondta Karl-Heinz Mann. „Vizsgálata a mai napig hiányzik. Hektáronként 10-30 kilogramm nitrogént lehet megtakarítani. Pozitív mellékhatás: meg lehet akadályozni a gabona elfekvését. A nitrogénérzékelő a gyakorlatban jól teljesít, nagy, nem homogén területeken van értelme. A szevers trágyát nagyon nehéz területspecifikusan kijuttatni, mivel az összetevők erősen inhomogének. Itt az NIRS-technika használata lehet nagyon érdekes.”

A digitális segédeszközök további felhasználását differenciáltan látja a tanácsadó. Ahogy mondta: „A gyomok automatikus felismerése a jövő zenéje, de valószínűleg nagy lehetőségek vannak benne. A gombaölő szerekkel a lehetséges rezisztencia miatt nehézkes a mennyiségi alkalmazkodás. A gépek vezérlésének digitális lehetőségei pozitív összefüggésben állnak a költségekkel és a haszonnal. Tehát általában megtérülnek, az optimalizálás rendszerint jól működik. Ezzel szemben a flottamenedzsmentnek csak a nagyon nagy üzemekben vagy bérvállalkozóknál van igazán értelme. A szervezetben és az irodákban nagyon sok a munkagazdasági potenciál. A könyvelés, a hozamtérkép-vezetés, a megbízáskezelés, a raktározás és az adatbiztosítás költségei viszonylag nagyok: a termelés költségeinek átlagosan 22 százalékát teszik ki! Itt kell keresnünk a valódi problémamegoldás lehetőségét.”

Karl-Heinz Mann meggyőződése szerint, a kereskedők és a politika nagy ígéretei ellenére a digitalizáció lehetőségeiről, sokszor kijózanító a gyakorlat. Túl nagy költség és az időráfordítás. „Ezek a rendszerek hozzájárulnak a folyamatok optimalizálásához. Azonban soha nem helyettesíthetik az üzemvezető kompetens munkairányítását és hatékony szervezését. A nagy mennyiségű adatot érdemi felhasználás nélkül gyűjteni fölösleges. A digitális eszközök mindig segédeszközök lehetnek, nem arra valók, hogy leterheljék, és az irodához láncolják az üzem-, illetve termelési vezetőt. Csak az sikeres, aki átgondolja és okosan használja a digitális lehetőségeket. A sikeres üzemvezetőnek általában nem az irodában van a helye, hanem túlnyomórészt a szántóföldeken,” zárta előadását Karl-Heinz Mann.

Társasági est

A HORSCH szeminárium előestéjén társasági estet tartottak Sitzenhofban, a FITZentrum-ban. Az ellátás rusztikus volt: házi koszt és búzasör. Ehhez kontrasztként hatott Marc Gassert motivációs tréner előadásának címe: „Nem a kezdés nyeri el a jutalmát, hanem a kitartás.” Mesélt tartózkodásáról egy kínai saolin kolostorban. Ott a napok – reggeli tornaként – hajnali fél kettőkor, 21 km-es futással kezdődtek, és napjában összesen 17 órát edzenek. Marc Gassert szerint kétféle fegyelem létezik: a belülről és a kívülről irányított. „Hogy valami nagyot létrehozzunk, belső fegyelemre van szükség,” mondta a tréner. Az embert ezenkívül három dolog hajtja: a biológiai hajtóerő, az értékek és az akarat. A pénz nem feltétlenül motivál. Ezt Marc Gasser egy kis bemutatóval illusztrálta. A közönség egy tagjának 25 eurót ígért azért, ha hosszabb ideig guggoló helyzetben marad. A férfi megerősítette, hogy ezalatt nem a pénzre gondolt, hanem az volt a motivációja, hogy végrehajtsa a feladatot. A tréner azt tanácsolta a közönségnek, hogy a lehető leggyorsabban hozzanak döntéseket, mivel „minél többet kell döntenünk, annál hamarabb fogy el az energiánk.” Pozitív kiegyenlítésre is szükség van a stressz csökkentéséhez. Gyakran már az is segít, ha egyszerűen felhagyunk a jajongással. És mindenekelőtt: az embernek olyan munka kell, amira összepontosítani tud, és ami kielégíti.

Fordította: Vas Magdolna, marketingkommunikációs menedzser

Forrás és kép: terraHORSCH 2019. 2. szám