Kámba megérkezve rögtön nyilvánvalóvá válik, hogy nem presztízsberuházásokról kell beszámolnom. A csendes község főutcáján fák árnyékában álló, egykori téesziroda-épületbe lépek be – miért is építenének kacsalábon forgó palotát, kérdi Molnár László, mikor itt is kulturált körülmények között dolgozhatnak? A Mosonmagyaróváron agrármérnökként végzett elnök hozzáállását olcsóbbal jár, és nem okostelefont húz elő a zsebéből, hanem egyszerű nyomógombost. Mindenből azt szereti, ami tökéletesen megfelel a céljának, de semmivel sem került többe a szükségesnél.
A kilencvenes években nehéz időszakon ment át a korábbi termelőszövetkezetből kialakult gazdaság, fennmaradását és máig sikeres működését „földhözragadt” gondolkodásnak, vezetési stílusnak köszönheti. Pedig földekkel aztán nem kényeztette el őket a sors! 980 hektárjuk, amelyből 117 legelő, a tejtermelő 300 tehén és szaporulata takarmányozására, átlagosan csak 13 aranykoronás, savanyú talaj, részint kavicsos, részint ártéri, a Rába mentén. Aranyféle kötöttségei mutatójuk 20 és 50 között változik – bőven kell géperő a megművelésükhöz. Éppen ez az egyik oka, hogy hacsak lehet, tehát repce, kalászosok, vetőburgonya termesztéséhez, forgatás nélkül művelik a talajt, egyedül a kukoricatáblákba forgatják be a szerves trágyát. A helyzetet egyáltalán nem könnyíti meg, hogy több mint száz tagban van a föld, harminc kilométer átmérőjű körben szétszórva, tehát nagyon sok a vonulás. Amúgy is jelentős szállítási feladat adódik országúton, hiszen évente mintegy 8500 tonnányi termést kell eljuttatni a rendeltetési helyére, zömmel Szombathelyre, és behordani hétezer körbálát.
Milyen traktorokat használ egy ilyen körülmények között dolgozó gazdaság? Két vezérgépük egy-egy harminc éves Rába Steiger, odaadó gondoskodással remekül karban tartva, az egyiket meg is figyeltem a határban, ahogy a kavicsos talajt tárcsázta. Az alacsonyabb teljesítménykategóriában tíz esztendeje léptek előre, beszerezve két Landini Landpower 135-öst. Igazi klasszikus gépek ezek, hagyományos kuplunggal, mechanikus váltóval, és hallatlanul megbízhatónak, tartósnak bizonyultak. Mindegyik 12 ezer üzemórát teljesített eddig, kiváló állapotban vannak, csak adagolót kellett cserélni. Kitűnő gépkezelők dolgoznak rajtuk, nagyon szeretik a masinájukat, mert könnyű vezetni és kicsi a karbantartási igénye – igazi igásló. „Van fülük hozzá, meghallják, ha valami nincs rendben, és saját kezűleg elhárítják, vagy jelentik a kezdődő bajt. Munkakörük sokrétű: vetés, vontatott és függesztett vetőgéppel, műtrágya- és szervestrágya-szórás, kaszálás és egyéb zöldsori feladatok, meg persze a szállítás. A piac körülbelül hárommillióra taksálja a Landpowerek jelenlegi értékét, de én hatért sem adnám oda őket” -, mosolyog Molnár László.
Ha viszont ennyire elégedettek, akkor miért vásároltak idén nyáron még két Landinit, egy 7-215-öst és egy 6-140 C-t? „Egyrészt szeretnénk átállni precíziós földművelésre, elsősorban vetésre, és automatikus kormányberendezést csak újabb gépekbe lehet beépíteni. Évente 650 hektáron vetünk, ez lesz a dolga a 7-esnek, félig függesztett Horsch Pronto vetőgéppel. Szükség van a 200 lóerő fölötti teljesítményére, mert elég dombos a területünk, előfordulnak tíz százalékos emelkedők. Megnéztem persze a konkurenciát, de a Landini ár/érték aránya volt a legjobb, és szerepet játszott a döntésben, hogy többmenetes tárgyalás végén kedvező ajánlatot tett az AXIÁL a két traktort és a Prontót tartalmazó csomagra”, indokolja meg a komoly beruházást az elnök. A 6-140 C-re vásároltak egy bozótirtó adaptert is, amellyel a mezővédő fasorok, erdősávok terjeszkedését akadályozzák meg.
A hét centiméter vastag ágakat bedarálni képes gép kinyúlása jobbra másfél, felfelé három és fél méter, a felaprított mulcs ott marad helyben zöldtrágyának.
A régi Landiniket maguk gondozzák, de az újakra, és a szintén Bajáról vásárolt Gehl rakodógépre már átalánydíjas karbantartási szerződést kötöttek. „Szombathely nincs messze, hamar ideérnek az AXIÁL szerelői, ha szükség van valamire, de örülnénk a sárvári telephely megnyitásának, ami még közelebb lenne.”
Kezdetben kissé félve nyúltak hozzá a kezelők az új technikához, a mechanikus szerkezetek után idegen volt az elektronika, amint lehet, elmennek tanfolyamra, mert eddig csak helyszíni bemutatás volt. Így is hamar megszerették az új traktorokat, rugózott, kényelmesebb a kabin, „egy klasszissal másabb”, mondják. ami a döntő tényezőt, a hatékonyságot illeti, a 7-es két pótkocsit húz, ugyanakkor mindkettőnek, a két régi géphez hasonlóan, nagyon jó a fogyasztása. Eddigi tapasztalataik szerint átlagosan 8 literrel lehet számolni üzemóránként, ami „legalább 15 százalékkal kisebb a konkurenciáénál” – egyedül ezáltal évente és gépenként félmillió forintot takarítanak meg.
„Nagyobb traktorokat nem tudnánk megvenni, de ki sem lehetne használni a sok apró földdarabon. Jobban járunk több, viszonylag kis géppel, és a Landini ugyanazt teljesíti nálunk, amit egy drágább márkától kapnánk”, foglalja össze a lényeget Molnár László. Érvelésével nem lehet vitázni, igen, ide ezek a létező legjobb traktorok!
Fotó: Trajbár Balázs
Szöveg: Karlovitz Kristóf, szakújságíró
Forrás: AXIÁL Híradó 2018. 05. szám 12-13. oldal
Az EIMA-n mutatkoznak be a Landini innovációi
A 2018. november 7. és 11. között megrendezésre kerülő EIMA kiállításon mutatkozik be az „Év specializált traktorja” cím döntőse, a stílusos metál kék festésű, matt felnivel szerelt Landini REX 4 széria. >>