A nyíregyházi Kemoker-Invest Kft. egyike Kelet-Magyarország legnagyobb és legigényesebb mezőgazdasági vállalkozásainak, több megyére kiterjedő hatókörrel. Impozáns tevékenységi listája felöleli vetőmag, műtrágya, növényvédő szerek kereskedelmét, partnereiktől felvásárolja, tárolja és szárítja a terményt, mezőgazdasági bérmunkát végez, szaktanácsokat ad, foglalkozik integrált termeléssel és vadgazdálkodással, növényorvosai problémamegelőző javaslatokat adnak. Részletesen ismertetni a céget valószínűleg megtöltené teljes lapszámunkat, ezért most egyetlen részletre irányítjuk figyelmünket, a terményrakodásra – Margitics Béla tulajdonos a gyakorlott gépkezelőre, Hajcsák Mihályra bízta, hogy ossza meg velünk tapasztalatait.
Ha egy kupacba hordanánk össze a Kemoker-Invest Kft.-nél évente megmozgatott terménymennyiséget, talán nem közelítené meg az Alföld legmagasabb pontját, az éppen arrafelé emelkedő Hoportyok-hegy 184 méterét, de azért jókora domb lenne. Nézzük csak: 12 ezer tonna kukorica, ötezer búza, háromezer napraforgó, ez összesen húszezer tonna, de ezt többször is át kell rakni a síktárolók, a szárító és a kiszállítás között. Ha ezt vesszük alapul, hogy legalább kétszer rakják át az egészet, hogy ne álljon össze, máris bő ötvenezer tonnánál járunk. Ez szép egyenletesen elosztva a 12 hónap között sem lenne kevés, de ráadásul erős az idényszerű ingadozás, csúcsidőszakban napi 1200 tonnát pakolnak fel ötven kamionra. Olyankor reggel héttől este nyolcig is eltart a műszak, mert vannak holtidők, a teherautók érkezése között. Nagyjából tehát ez a feladat.
Tavalyig egy Manitou MLT 940 végezte a sziszifuszi munkát, a cég és a kezelő megelégedésére, de most felváltották a francia márka legnagyobb mezőgazdasági gépével, egy MLT 960-assal, amelyet a lehet legnagyobb, négy köbméteres kanállal rendeltek meg. A régi gép 12-13 fordulóval púpozott meg egy kamiont, a művelet 15-16 percet vett igénybe. A 960-as nyolc és fél kanállal rak fel ugyanannyit, 10-12 perc alatt végez. Az időeredmény egyébként attól is függ, hogy szabadban rakodnak, vagy benn a csarnokban, ahol figyelni kell a rácsos tetőszerkezetre is. A lényeg mindenesetre az, hogy az új Manitou nagyjából másfélszer olyan gyors.
Miben különbözik még? Kényelmesebb, nyáron a klíma ér aranyat, hideg időben pedig az ülésfűtés jelent nagyon sokat, főképp az öreg csontoknak, utal Mihály tréfásan a legszebb férfikornak számító fél évszázadára. Nagyra értékeli az automatikus féket, amelynek jóvoltából csak nagyobb gázadásra indul meg a gép, nem kell attól tartani, hogy nekigurul a kamionnak, és egy aprócska kárral időkiesést okoz. A monoton munka egyhangúságát pedig jól oldja a beépített rádiókészülék.
El lehet képzelni – vagy aki nem próbálta, el sem tudná képzelni -, hogy milyen poros munka a terményrakodás, egész felhők szállnak fel, elhomályosítva a látást. Ilyenkor nagy előny, hogy túlnyomásos a fülke, egy szem por sem jut be, viszont a motorházba több is, mint a régi gép esetében, talán a szellőzőnyílások áthelyezése miatt – kicsit gyakrabban kell sűrített levegővel lefújatni. Tudjuk, hogy a Manitou nagyon odafigyel a felhasználók észrevételeire, ezért Mihály mindjárt szolgál egy fejlesztési javaslattal: a légszűrő abban a zónában van, ahol kanálemeléskor legsűrűbb a talajmenti porfelleg, nem ártana kissé magasabbról beszívni a levegőt. És ami még a rendszeres gondozást illeti, a gépész megemlíti, hogy nehéz hozzáférni a függőcsapszegek zsírzógombjához. Ezzel nyitott kapun kopogtat, mert a Manitou NewAg szériájában már megkönnyítették a műveletét.
A Manitouk közös jó tulajdonsága, hogy nagyon finoman, arányosan reagálnak a kezelőszervek mozgatására. „Kényelmesebben, bátrabban emelek, nem kell annyira meggondolni minden műveletet, mint a régivel”, értékel Mihály. Ez kellőképpen érvényesül, amikor már a mérlegen áll a majdnem teljesen megrakott kamion, és pontosan a súlyhatárig kell még megtetézni. „Szinte kilónként lehet ráengedni a terményt, olyan mintha a kezemben tartanám a kanalat.” De miért nincs beépített mérleg magában a teleszkópos rakodógépben, hogy ne kelljen kimenni a teherautó után a mérleghez, hanem egyből, a raktárban lehessen pontosan leterhelni? Nos, van ilyen az opciós listán, de nem rendelték meg, talán majd a legközelebbi gépbeszerzéskor gondolnak rá.
Egy első hallásra talán megmosolyogtató apróság, pedig nagyon sokat segít: Mihály vett a gazdaboltban egy mechanikus bálaszámlálót, minden kanál után pöccent rajta egyet az ujjával, sosem keveri össze, hogy mennyi van még hátra. Mivel a „kőkorszaki” szerkezetben nincs sem, sem elektronika, tökéletesen megbízható.
Ha viszont már egyszer hosszabb utat kell megtenni púpozott kanállal, jól jön a gémstabilizáló, nem csurog le a földre semmi. Mihálynak van egy olyan észrevétele is, amely okozhat némi fejtörést a konstruktőröknek: ha tele kanállal alkalmilag ki kell menni közútra, akkor azt amennyire lehet, le kell ereszteni, stabilitási okból, és hogy ne takarja el a kilátást. Így viszont eltakarja a fényszórót és az indexet, a munkalámpa viszont nem KRESZ-konform. Hát, ezzel alighanem meg kell békélni, mert a gép jellegéből adódik.
A mérleg végső soron teljes mértékben pozitív. Sokkal gyorsabb, komfortosabb, kellemesebb a Manitou 960-as, mint az elődje, bátrabban, kevesebb stresszel, kisebb nyomás alatt lehet vele termelékenyen dolgozni, olyan munkahelynek számít, ahol szívesen tölt el az ember egy hosszított műszakot. Meg lehet szeretni, szívesen gondozza a kezelője. Termelékenységével, nagy teljesítményével hozzájárul a cég hatékonyságához, Mihály pedig frissebben száll ki belőle esténként, mint a 940-esből. Mindenkinek jó volt a váltás!
Szöveg: Karlovitz Kristóf, szakújságíró
Fotó: Nagy Mariann
Forrás: Axiál Híradó 2018. szeptember 24-25. oldal