A mitikus hősre, Herkulesre tizenkét megoldhatatlannak tűnő munkát bíztak, többek között Augiász óriási, sohasem takarított istállójának kipucolását. Ő ezt is megoldotta, a marhákat kiterelve, és két közeli folyó vizét átvezetve az istállón. Ez az ősi monda jutott eszembe, amikor eltűnődtem, mihez fognék, ha rám bíznák hétszáz fejőstehén és szaporulata, összesen ezerkétszáz állat trágyájának kezelését. Sztupa Gergely, a Pusztaszabolcsi Agrár Zrt. növénytermesztési ágazatvezetője, amúgy az „Ország legszebb konyhakertje” vetélkedés zsűritagja, viszont habozás nélkül találta meg a lehető legjobb módszert és eszközt – erről lesz most szó.
A nagyvállalati státuszra szándékosan nem törekvő, inkább kiváló minőségű és különleges tejtermékeivel kitűnni akaró cég holstein marhái naponta 15 ezer liter tejet adnak. A Milkáról informálódó városi ember akár képzelheti, hogy tehén, takarmány plusz ivóvíz tejet, sőt tejcsokit eredményez, és ezzel kész is a folyamat, de a valóság sokkal prózaibb: a derék állatok produktuma évente nagyjából tízezer tonna trágya is, amivel kezdeni kell valamit. Tízezer tonna! Egy trágyahegy! Ötszáz kamionfordulóval lehetne elhordani! Ebbe csúfosan beletört volna Herkules bicskája…
Persze nem elég elhordani valahová, hanem hasznosítani kell – a műtrágya korábbi preferálása helyett ma már ismét a szerves trágya kerül előtérbe, de nem natúr állapotban, hanem adalékkal komposztjellegűvé fermentálva, mert az ilyen anyag egyrészt természetes, másrészt humuszt képez, és elősegíti a tápanyagok felszívódását a növényekbe. A trágyát naponta kitolják az istállóból a napi tárolóba, onnan hetenként egyszer átmozgatják egy nagy, hatezer tonna befogadóképességű trágyatárolóba, és ez a művelet, akárcsak a későbbiek, már a rakodógépre hárul. A beoltott és az átrakástól jól összekeveredett trágyát, amely már igazából nem is trágya, hanem félig-meddig élő anyag, a betonozott tárolóból pótkocsira pakolva kiviszik a szántóföldi depóniákba. Évente kétszer szórják meg vele a szántókat, ehhez természetesen pótkocsikra kell rakni – a trágyaszórókkal innen kezdve sínen van a dolog, de a nagy mennyiség miatt használni kell egyszerű pótkocsikat is, azok a célterületen csak lebillentik a rakományt, és azt megint fel kell pakolni a trágyaszórókra. Tehát az anyag minden egyes tonnáját legalább háromszor mozgathatja meg a rakodógép, így lesz tízezer tonnából harminc-negyvenezer.
Ebből már látszik, hogy a rakodógéppel ki kell menni a határba, a húsz kilométer átmérőjű körben szétszórt körülbelül száz kisebb-nagyobb táblára – aszfalton és földutakon vonulva. Kell tehát gyorsaság az országútra és terepjáró képesség is, hiszen nem ritkák a hatvan centi mély, híg sárral teli traktornyomok. Korábban teleszkópos rakodógépeket használtak, de azoknak kínzás ilyen viszonyok között közlekedni, és maga a munka is nagyon megerőltette őket. Jobb megoldás kellett.
Sztupa Gergely körülnézett a piacon: a célnak megfelelő nagyságú rakodógép a mezőgazdasági kínálatban nincs, tehát építőipari kell; ár/érték arányban és felszereltségben a Hyundai volt a legjobb; terepes gumiabroncs-mintázatával, sokféle adapterével (silórendező, bálatüske, 2,3 köbméteres földkavics kanál mellett egy 3,5 köbméter magas ürítésű kanál) is nagyszerűen megfelelt a célnak. Az AXIÁL-lal adott volt a kapcsolat, alkatrészt gyakran vesznek a fehérvári telephelyről, sőt nemrég beszereztek egy Horsch permetezőt is. A Hyundai derékcsuklós HL sorozatából végül a legkisebbet, a 940 XT-t választották, mert ennek a teljesítménye is elegendő. Persze ez a „legkisebb” is egy óriás… A HL 940 13,4 tonnás, olyan nincs, hogy a hátulja emelkedne a levegőbe, ahelyett, hogy a kanállal szakítaná fel az anyaghalmot. 158 lóerejével látható és a szelíd mormogó hangjából ítélve könnyedén végzi munkáját. Szabad magassága akkora, hogy nem kell félni, simán végigrobog egy felszabdalt földúton. Erre a munkára ilyen való!
Innen már Attila, a gépkezelő veszi át a szót. Miközben beszámol tapasztalatairól, jól megnézem munka közben a gépet, miközben egy táblaszéli monumentális komposztdepónia anyagát rakja pótkocsikra. Pikk-pakk megy a munka, fotózásunk miatt feltorlódtak a járművek, de percek alatt elfogyott a sor. „Régebben teleszkópos rakodógépet kezeltem, az is elvégezte a munkát, de csak nagy nehezen. Ez a Hyundai jól megkapaszkodik a síkos talajon, úgy megy neki a trágyadombnak, hogy egyből teljesen belenyomja a kanalát, könnyedén felszakítja és megemeli a két és fél tonnát. Korábban a kis pótkocsit hat-hét kanállal raktam meg, a nagyot tizenkettővel, most feleannyival, hét -nyolc perc helyett három alatt. A kezelés nagyon jó, minden kézre esik, kényelmes a fülke, és nagyon csendes, sokkal kellemesebb ebben a gépben tölteni napi nyolc, de csúcsidőszakban akár tizenkét órát.”
Sztupa Gergely elmondta, hogy azért megtartották a teleszkópos gépeket, hiszen azoknak is bőven van munkájuk, és több gép nagyobb biztonság. Új szerzeményükkel – a Hyundai júniusban érkezett – maximálisan elégedettek: „Az ára ugyan arányos a nagyságával és teljesítményével, két teleszkóposat is vehettem volna belőle, de azokat csak tönkretennénk itt, míg ez biztonsan nagyon sokáig fog kifogástalanul szolgálni. Biztos vagyok, hogy jó döntés volt megvásárolni!”
Szöveg: Karlovitz Kristóf, szakújságíró
Forrás és kép: AXIÁL Híradó AgrárgépShow 2019 különszám
