Élelmiszer-átláthatóság

Egyediség az egyik, biztonság a másik oldalon: mindkettő megoldható fejlett technológiával. A terraHORSCH Michael Horsch-sal (MH) és Dr. Andreas Kneißlerrel (DAK) a Kneißler Labortól beszélgetett.

Horsch úr, Ön egyre többet foglalkozik a hebricid és fungicid maradékokkal az élelmiszerekben. Miért érdekli ez?

MH: Korábban mindig a mezőgazdasági kereskedelmet tartottuk szem előtt, kevésbé foglalkoztunk a végfelhasználókkal, akik pedig döntő szerepet játszanak. A növénytermesztésre nehezedő nyomás mellett (a természet sokféleséget akar) mostanában növekszik a társadalmi elvárás is. Egyre többet beszélnek az ivóvizek terheléséről, illetve a kémiai maradékanyagokról a talajban, és természetesen az élelmiszerekben. Szóval, mit kezdjünk ezzel? Nagyobb súlyt szeretnék fektetni a társadalmat mozgósító kérdésekre, miközben technológiánkat háttérbe szorítjuk egy kissé. Ez az egész természetesen csak laborvizsgálatokkal lehetséges.

Miért döntöttek az együttműködés mellett a Kneißler Laborral?

MH: A Kneißler Labor szakterületének legnagyobb dél-németországi laborja. Nemcsak élelmiszereket, hanem ivóvizet és takarmányokat is elemez. Ráadásul nincs messze a schwandorfi központunktól.

DAK: Laborunk 1993 óta működik, időközben hat telephelyünk lett, négyszáz munkatárssal. Csak a burgenfeldi központban kétszáz alkalmazott dolgozik. Mindent tanulmányozunk, a molekuláris biológiától, a mikrobiológián, a szövettanon, az érzékelésen keresztül a kémiai és műszeres analitikai elemzésig. Én magam élelmiszer-szakos állatorvos vagyok.

Dr. Kneißler, miért állatorvosi végzettséget szerzett, és nem élelmiszer-kémiait?

DAK: Történetileg az állatorvosok mindig is foglalkoztak élelmiszerbiztonsággal. A háború alatt még az emberorvosok ellenőrizték a húsárut, akkoriban rájuk tartozott az általános higiénia is. Idővel azonban túl alantasnak érezték az olyan tevékenységeket, mint az állatok vagy a hús vizsgálata, úgyhogy továbbadták ezeket az állatorvosoknak. Itt kezdődött az állatorvosi élelmiszerhigiénia története. Az egyetemi harmadik államvizsga tárgya szinte kizárólag az állategészségügy, az élelmiszer-higiénia és az élelmiszerjog. Ezért mi állatorvosként mindent tudunk – mikrobiológiai és kémiai oldalról is. Az élelmiszer-vegyészek általában kevésbé érdekeltek a mikrobiológiában. Ezért akartam kezdettől fogva állatgyógyászatot tanulni.

Michael Horsch a brazíliai nagyüzemek gazdálkodásáról mesél.

Horsch úr, van-e már olyan tapasztalata, amely bizonyítja az együttműködés szükségességét?

MH: Éppen most voltam Brazíliában, ahol meglátogattam néhány nagygazdaságot, kétezertől kétszázezer hektárig. A szója növekedési fázisának közepén tart (95 százalék Roundup Ready szója), a 80 százalékos nedvességtartalmú éghajlat és a 30 fokos meleg miatt éppen herbiciddel és gombaölő szerrel kezelték. Glifozátból például egy menetben hektáronként két kilogramm tiszta hatóanyagot juttatnak ki, összesen kétszer, illetve két betakarítás esetén négyszer – tehát évente akár nyolc kilogramm a tiszta hatóanyag. Összehasonlításképpen nálunk hektáronként maximum egy kilogramm tiszta glifozát kerül a földekre.

Sok permetezőt és repülőgépet láttam munkában. Szórókeret-vezérlés és fúvókatávolság – puff neki…! Lenyűgözött azonban, hogy a Brazíliában meglátogatott mindegyik gazdálkodót nagyon erősen érdekli, mit gondolnak a fogyasztók az EU-ban a termelésük módjáról, és hogy mit tehetnénk a kialakult kép javításáért. Hiszen a szója 20-30 százalékát ide exportálják.

Európában arról beszélgettünk, hogy 50 vagy inkább csak 30 (!) centiméter távolságot tartsunk a célterülettől, hogy a cseppek tényleg oda érkezzenek, ahová mi szántuk, ne párologjanak el korábban a levegőben.

Újra és újra azt kérdezem a gyakorló gazdálkodóktól, hol és mit kellene változtatnunk, például, hogy a legmodernebb technológia és a szántóföldi termelés változtatása csökkentse a maradékanyagot az élelmiszerekben.

A termékek Európába is érkeznek – vannak maradékanyagok a németországi importáruban is?

DAK: Méréseink szerint igen. Ezekben több a maradékanyag, mint a német árukban. Mindazonáltal a német termékek sem teljesen maradékanyag-mentesek.

Mi van a müzlinkben?

Vannak egyáltalán hihető vizsgálatok? Elméletileg mindig talál valamit az ember, ha nagyon akar.

DAK: Ez azért így nem igaz. Valaminek kell is lennie a termékben ahhoz, hogy megtaláljuk. Ezért vagyunk mi hiteles vizsgálólabor. Természetesen a mintavétel az első számú hibaforrás, hiszen a mintának reprezentatívnak kell lennie. Az EU-ban ezért megkísérelték egységesíteni a mintavétel módját. Előírások vannak az eszközökre, a mintavételi pontokra, a minimális mennyiségekre. Tisztában kell lenni azzal, hogy a kereskedelemben szinte mindig vegyesek a minták: rendszerint nemcsak egy gazda gabonájából, hanem egy nagyobb mennyiségből is veszik. Így mindig több üzem termékeinek keveréke adja a mintákat, sokkal nagyobb valószínűséggel találnak valamit, hiszen az üzemek sokféleképpen gazdálkodnak. De a maradékanyag aránya még nem mond semmit. Hiszen hiába nincs semmi tíz mintából kilencben, ha egyben mégis: nem biztos, hogy kimutatható, mivel a kevert minta már annyira fel van hígítva.

Véleményem szerint az egész rendszeren változtatni kellene, és sokkal több saját mintát kellene vetetni a gazdálkodókkal. Senki sem ismeri ki magát jobban a földjén, és tudja, hogy elméletileg hol, mi történhetett, mint aki minden nap kinn dolgozik. Az államnak csak azt kellene ellenőriznie, hogy megfelelően működik-e az önkontroll. Sokkal jobb, sokkal reprezentatívabb és célirányosabb eredményt kaphatnánk így. A mintavételnek és a mintáknak a lehető leghatékonyabbnak kellene lenniük, különben a vizsgálatok csupán pusztába kiáltott szavak maradnak. Az általam felvázolt módszerben nagy szerepe lenne az intenzív együttműködésnek és párbeszédnek a gazdálkodókkal, ez lenne a legfontosabb lépés a transzparens vizsgálatok felé.

Mennyire pontosak az elemzéseik?

DAK: Az analitika nagyon pontos, például a mikrotoxinok szintjén. Részecske per milliárd tartományban, illetve 0,01 mikrogramm per kilogramm értékeket tudunk vizsgálni. A peszticid vizsgálatokban rpm, azaz a részecske per millió értékekről van szó. Nem meglepő tehát, ha olyan lisztmintában találunk vegyszermaradékokat, amelyben különböző áruk és származási országok keveredtek. Ilyen esetben az analízis egyszerűen túl pontos.

Mit jelent egyáltalán, hogy valami káros az egészségre?

DAK: Elvileg az adagja teszi méreggé a maradékanyagot. Mindennel, ami túlzott mértékű, megmérgezhetjük magunkat. Például a túl sok konyhai só is árthat. A vegyszermaradékok kérdéskörében azt kell megnéznünk, hogy mekkora mennyiségek megengedettek, és hogyan határozzák meg azokat. Az egyikra az ADI (acceptable daily intake – megengedhető napi bevitel) vonatkozik, a másikra az ARfD (akute Referenzdosis – aktuális referenciaérték). Az ADI az a legnagyobb mennyiség, amelyet az összes tudományos kísérlet szerint, egész életünkben naponta elfogyaszthatunk, egészségkárosítás kockázata nélkül. Ezzel szemben az ARfD egyszeri túllépése is károsít. Mindig egy küszöbérték a kiindulópont, amely felett reakció lép fel, például káros hatásoka kísérleti állatok, egerek vagy patkányok belső szerveiben. Többnyire ezeket az értékeket legalább százszoros vagy ezerszeres biztonsági tényezővel adják meg, így jön ki a maximális maradékanyagszint, természetesen reális fogyasztási szokásokat feltételezve.

Bizonytalansági tényező, hogy gyakran találhatunk többféle maradékanyagot, amelyek önmagukban nem veszélyesek, de nincsenek megbízható, határozott megállapítások a keverékeik határértékeiről.

Jelenleg az importárukban több maradékanyagot találnak, mint a német termékekben. De a német termékek sem teljesen mentesek.

Ön szerint milyen lenne az ideális nyomon követhetőség?

MH: Úgy van bármi értelme, ha megszületéskor rögtön rögzítik is az adatszerkezetet, például a felhőben. Ezután értékelés dönti el, hogy van-e értelme vagy sem az adott adatszerkezetnek, adatcsoportnak. A tanúsítás önmagában nem elégséges, mivel általában nem tartható, amit egy ilyen tanúsítvány ígér.

DAK: Ezzel mindig szívesen egyetértek. Tudatos döntés volt, hogy laborunk nem ad ki tanúsítványt, mi csak vizsgálunk, mert a vizsgálatokat gyakran összekeverik a tanúsítvánnyal, és az eredmények mindkét oldalról befolyásolják egymást. A kettőnek abszolút függetlennek kell lennie. Elkerülhetetlenül összeférhetetlenséghez vezetne, ha mindkét szolgáltatást kínálnánk. Mindazonáltal élelmiszereink biztonságosabbak, mint valaha, többek között, mert még soha nem vizsgálták ezeket ilyen alaposan, mint mostanában.

MH: A tökéletes visszakövethetőség az egyes gazdaságokra vonatkoztatva még nem megoldott. Azért nem szabad feladnunk a reményt, hogy megtaláljuk a megoldást erre is. Az élelmiszereket és azok termelését a jövőben még átláthatóbbá kell tenni.

Nem nő a nyomás a gazdálkodókon, mert egyre inkább odafigyelnek az emberek az élelmiszerekre?

MH: Éppen ellenkezőleg: a gazdálkodók 99 százalékának erkölcsi érdek, hogy elismert is legyen mindaz, amivel foglalkozik. Eddig azonban egyszerűen nem volt rá mód, hogy ez honorálhassák a végfelhasználók. A jobb átláthatósággal azok az üzemek, amelyek szabályosan tevékenykednek – és legtöbbjük ilyen – végre megkapják azt a megerősítést, amire szükségük van. Nekünk ezen kell dolgoznunk.

A terraHORSCH exkluzív kiadvány évente két alkalommal jelenik meg. A következő számot várhatóan az év második felében készítik el. Amennyiben szeretné nyomtatott formában is megkapni a magazin következő számait kérjük a terrahorsch@axial.hu email címen jelezze számunkra!

Fordította: Vas Magdolna, marketingkommunikációs menedzser

Forrás és kép: terraHORSCH 2019/1. szám 21-23. oldal