Traktor és monitor – két jóbarát

Traktor és monitor – két jóbarát

2017. december 28. csütörtök.
  (Gépek)

Szolnok mellett, Rigó Andrásék családi gazdaságában érdeklődtünk a kék csodaként is emlegetett olasz traktor, a Landini után. Riportunk főszereplője egy olyan fiatalember, aki traktorozás közben sem ijed meg a digitalizáció kihívásaitól.

Bérleményekkel együtt 850 hektáron gazdálkodnak, illetve szolgáltatnak teljes körűen, a vetéstől a betakarításig. Adottságaik nem éppen ideálisak az átlag 17 aranykoronás, 60-as kötöttségű talajokon, amelyekre ráadásul szegényesen hullik a csapadék. Embert és gépet próbáló vidék ez! – idézi nagyapját a fiatalember. Búza, napraforgó, kevesebb kukorica mellett időnként repcével is próbálkoznak, bár az nagyon kényes portéka, főleg vetésidőben kell rimánkodni a következő napok esőjéért. Az apa, Rigó András (52), aki 2014-ben elnyerte a megye kiváló gazdálkodója címet, közbeveti, hogy jobb földeken már a műtrágyát szórják, amikor ők még plusz egy menet gázolajat fordíthatnak talaj-előkészítésre, mert fel kell aprítani a kemény, száraz rögöket. „Hektáronként egy mázsa műtrágya az előnyük például a 40 aranykoronás abonyi földeken gazdálkodóknak.” Több szakma gyakorlása után már nyugdíjasként dolgozik együtt Bandi fiával, aki a szolnoki gépiparban végzett közlekedési és CNC-szakon. Az általános iskola kezdetétől segédkezett odahaza, s főleg a traktor körül lófrált, amikor tehette. Ma aranykalászos ifjú gazdaként hivatásszerűen kezeli a Landini gépeket, meg a többit is.

 

 

Bandi meglepő szavakkal kezdi beszélgetésünket: „Már hatéves koromban is gondoltam az AXIÁL-ra, igaz csak a játéktraktorok szintjén, sok modellt kaptam a szüleimtől. Később már a valódi traktorok érdekeltek, eleinte csak tébláboltam körülöttük, később rendes munkába is besegítettem. Ekkor anya ült be mellém, ő nyomkodta az MTZ kuplungját, később már én is elértem a pedált. Apám tanított meg bálázni, mondta, hogy ha „kigyúlik” a gép, akkor menjek messzire, hozzá ne nyúljak, csak nézzem, hogy elég. A műszaki dolgok mindig is érdekeltek, ma is szeretek bütykölni, bármit megszerelek, bár a villanyt nagyon tisztelem.”

Az első Landini vagy 15 gördül be a tanyára, később jöttek a többiek, most három dolgozik velünk. Nagyon szeretem őket, valaki mondta, hogy már kék vér folyik az ereimben. A legújabbat alapvetően a 7-es széria felszereltsége miatt választottuk. Gépkezelői és technikai szempontból felsőbb kategóriájú. Főként bálázásra, kaszálásra vettük, ami viszonylag könnyű munka, de a szállításhoz kellett egy erősebb gép, mivel háromtengelyes nagy pótkocsikkal dolgozunk. Talajmunkára ritkán, szükségből fogjuk be ezt a Landinit, amely tavaly sajnos már csak a bálázási szezon végére jött meg, de már így is több mint 1500 üzemóra van benne. Évente legalább tízezer bálát csinálok – szalma, széna, mindenféle -, ami nagyon megbízható traktort igényel! Kopogjuk le, a 175 lóerős Landini 7-175 hiba nélkül teljesíti a feladatát, szinte bálázásra teremtették. Persze egy jó bálázó is kell hozzá, ez pedig egy szecskázós CLAAS VARIANT 360 RC, így tökéletes a gépkapcsolatom.

 

 

Traktorpróba közben kérdem Banditól, mi a legfontosabb neki ebben a Landiniben. Elsősorban a motor! Ne kelljen minden nap hozzányúlni, csak megnézem az olajszintet, a vízszintet és mehetek. A másik pedig a komfortérzet. Nagyon sokat jelent a rugózott első híd, például szállításkor nem pattog az úton a traktor eleje, hanem szépen ringat, és természetesen a fülke is rugózott. Fontos még a kabin mérete; volt nálunk egy 6-as szériás demó gép, ahhoz képest jóval nagyobb a 7-175-ös fülkéje. Tehát tágas, rugózott és sokkal csendesebb. A motorja alapból halk, az előző 185 lóerős Landinihoz képest jobb a fogyasztása is; azt cseréltük le erre.

Nézegetjük a traktort, a motorteret, a hajtásokat, a hátsó függesztést, a hidraulikát. Szemre is egyben van, olajfolt semmi. Tamáskodom, hogy csak volt valami probléma az egy év alatt. Nagy gondunk tényleg nem volt, remélem nem is lesz, mondja a fiatal gazda. Néhány csavar meglazult ugyan a fülkén belül, de persze mindent utána húztam. A kezelő konzolnál is megtettem ezt, aminek egyébként elég szűkös a helye. Említettem a rugózott mellső hidat, ami szuper, csak kicsit sok a zsírzószem rajta, amelyeket naponta zsírozni kell. A hátsó rész rendben van, nagyon jó a kihelyezett hidraulikaszelepek olajnyomás-szabályzása, a két függesztőkar és az alsó húzó is. Bár ez lehetne egy kicsit magasabban, mert bálázáskor a teltebb rendet meghúzza a hasa alatt.

 

 

Felmászunk a fülkébe, ahol a klímarendszer miatt az ajtónál alacsonyabb a mennyezet, beszálláskor oda kell figyelni az átlagnál magasabbaknak. Viszont maga a fülke tágas, kényelmes, jó a kilátás előre-hátra, a kezelőszervek jó helyen vannak, és nagy segítség az érintőképernyős monitor, amelyet sokkal egyszerűbb használni, mint nyomógombost. Legnagyobb előnye, hogy nagyobb a kijelző, sokkal jobban átláthatók, és könnyebben beállíthatók az egyes műveletek. Az alapfunkciók mellett tájékoztat például a váltóolaj hőmérsékletéről, ami az üzembiztonság szempontjából fontos. A piktogramok alapján egyszerűen el lehet navigálni a rendszerben. Bár apunak ez nehezebb, neki előre beállítottam a programokat.

Nekem ez gyerekkorom óta megszokott, benne vagyok a monitorkezelésben. Néha becsillan az erős napfény miatt, de hát ennyit el kell viselni. Viszont éjszaka túlzott a fényereje, noha van éjszakai mód, ami szürkít az árnyalatokat. Ha világítanak a munkalámpák, akkor jó, de országúton nekem kissé zavaró a fénye. A monitoron kedvencem a hidraulikakörök szabályozhatósága, itt tudom állítani az olajnyomást és az időzítést, a „Timer” funkcióval. Ezt trágyaszóráskor használom gyakran. Amikor a trágyaszórón a kaparó láncot hajtatom, meg tudom szabni, hogy hány százalékon nyomja az olajat. Egy hagyományos traktoron a hidraulikakart nyomkodjuk állandóan, itt meg rá lehet adni a teljes nyomást, és én állítom a százalékos értéket. A táblavégi funkciók is nagyon hasznosak, sokkal jobban átlátom a munkát, a feladatokat az elejétől a végéig: most adok rá motorfordulatot, bekapcsolom az összkerékhajtást, a TLT-t, leteszem a felfüggesztést; és látom végig, hogy mit, mi után csinál, hány másodpercig. Lépésenként tudok beállítani mindent.

 

 

Hogyan érzékeli, hogy elérsz a tábla végéhez? – kérdem. A táblavégi fordulóknál választógombokat kell megnyomni, s a számítógép azok között szakaszol, választja ki a legjobb megoldást. Hiba esetén a rendszer sípolással jelez, de nemcsak a hibakód jelenik meg a monitoron, hanem kiírja, hogy mi történt. Így sokkal könnyebb az AXIÁL szerviz dolga. Elég, ha mobilon bediktálom a kódot, és azonnal intézkednek. Az AXIÁL még késő délután is kihozza az alkatrészt, más nemigen, az AXIÁL-nál kollégának számítok. Nem éppen olcsó, de nekem bevált az általánydíjas karbantartás. Ezt a jó kapcsolatot máshol felépíteni sok idő, az meg nekem kevés van. Visszatérve a monitorra, kényelmesebbé, gyorsabbá és megbízhatóbbá teszi a munkámat, szinte állandóan közvetlen kapcsolatom van a szervizzel. Könnyebb kezelni, mint a korábbi, kisebb, nehezebben olvasható monitorokat.

Akinek még nincs ilyen felszerelése, annak bátran tudom ajánlani. Sokkal nyugodtabb vagyok munka közben, egyszerre látom a feladatokat. A húgom még csak 15 éves, de már simán bánik a traktorral. Egyszer eljött velem bálázni, megmutogattam, hogy melyik karral mit, hogyan csináljon, hogyan figyelje a monitoron, mikor telik meg a bálázó. Az irányváltóval gyorsan, ügyesen tudott üresbe kapcsolni. Ebből is látszik, hogy könnyű kezelni a traktort, illetve a monitort. Nem kell azt figyelni, hogy lefojtom a traktort, mert nem kuplungozok, ez a Landini gondolkodik helyettem. Volt olyan, hogy nyáron 350-400 bálával fejeztem be a napot; azért ennyiszer „lekuplungozni” nem lenne könnyű, eléggé elfáradna a lábam estére. Ezt a traktor egy jó munkatárs, de a monitor-kontrollal még hasznosabb. Ha pedig megcsináljuk az ISOBUS csatlakozást is, akkor a jó barátom is lesz.

 

Szöveg: Dr. Soós D. Sándor, szakújságíró

Fotó: Szűcs Ágoston

Forrás: AXIÁL Híradó 2017. 05. szám