Hódmezőrület előtt kerüljön képbe a veterán gépekről!

Hódmezőrület előtt kerüljön képbe a veterán gépekről!

2017. augusztus 09. szerda.
  (Axiál)

Az augusztus 26-27-én megrendezendő Hódmezőrületen a veterán gépek is középpontba kerülnek. Mit lehet róluk tudni? Ezt jártuk körbe az alábbi cikkben, amelyhez Kádár Zoltán, a Hajdu Ráfis János Mezőgazdasági Gépmúzeum vezetője is segítséget nyújtott.

Miért gyűjt valaki régi traktort? 

Jellemzően családi okokból, a nagyszülők, szülők miatt kezd el az ember veterán traktorok gyűjtésével foglalkozni. Olyan indíttatásból, illetve későbbi célból, hogy a magyar mezőgazdasági gépgyártás traktorait, eszközeit megmentsék az utókornak. Az 1970-es évekig tilos volt 15 lóerőnél erősebb gépet birtokolni. Ennek az volt az oka, hogy így akarta az akkori állami/politikai vezetés megakadályozni, hogy a parasztság megerősödjön. 1977-ben adott ki a Mezőgazdasági Minisztérium egy rendelet, ami a muzeális mezőgazdasági gépeket gyűjthetővé nyilvánította. Ezen rendelet szerint a gépi örökséget be kellett gyűjteni, hogy megmentsék, ami megmaradt belőle. Ez indította el azt a gondolatot, ami az első magyarországi mezőgazdasági gépgyűjtemény, a mezőkövesdi Mezőgazdasági Gépmúzeum megalapításához vezetett: 1979-ben ajánlotta fel ugyanis Hajdu Ráfis János a múzeum megalapításához magángyűjteményét. A múzeum célja a paraszti és uradalmi gazdálkodásban egykor használatos gépek és munkaeszközök gyűjtése, felújítása és működő állapotban való bemutatása a nagyközönségnek, ezzel is szélesítve a látogatók műszaki kultúráját. Mind a múzeumok, mind a napjainkra szerencsére egyre nagyobb számban létrejövő magángyűjtemények művelődéstörténeti és technikatörténeti jelentősége örökségünk megőrzése szempontjából felbecsülhetetlen.

 

 

Mit lehet tudni a magyarországi traktormúzeumokról?

A fent említett Hajdu Ráfis János Mezőgazdasági Gépmúzeum ma közel 10.000 négyzetméteren, skanzen jellegű épületekben sorakoztatja fel mezőgazdasági gépeit és eszközeit, kezdve a XIX. század közepétől alkalmazott állati igaerővel működtetett járgányoktól a XX. század közepének „modern” traktorjáig.

Ma az országos gyűjtőkörrel rendelkező tematikus múzeum az ország egyik legjelentősebb műszaki-agrártörténeti gyűjteményének ad otthont. Kiállításaik az „Ólas kert”, ahol a századelő sajátos, mezőkövesdi paraszti kultúráját ismerheti meg a látogató, a közel 60 kiállított gépből álló lokomobil park és a több mint 100 különböző gyártmányú és méretű stabilmotor mellett 45 régi traktor. Közel 30 lovas járgány, vízierőgép kiállítás, cséplőgépek, magtisztító berendezések, köves darálók, hengerszékek (ezekből 3 darabot Hódmezővásárhely Város Önkormányzata ajándékozott a múzeumnak 2016 évben), korabeli tűzoltó eszközök, áramfejlesztő aggregátorok, fa és vasipari szerszámgépek sokasága, kovácsműhely, díszes kovácsoltvas kiállítás, szőlő és borfeldolgozás és az élő népművészetet bemutató tárlat mellett a kismesterségek reprezentáns eszközei, termékei is várják a felfedező látogatót. 

Szintén jelentős a gödöllői Mezőgazdasági Eszköz- és Gépfejlődéstörténeti Szakmúzeum, ahol a restaurált mezőgazdasági eszközöket és működőképes technikatörténeti kuriózumokat ismerhetnek meg az odalátogatók. 6000 négyzetméteres alapterületen a Szakmúzeum feldolgozza a mezőgazdasági termelés fejlődésének teljes technikatörténetét. A világviszonylatban is számon tartott kollekció a talajművelés, a vetés, a tápanyag visszapótlás, a növényvédelem, az öntözés, az aratás-cséplés, az aprítás, az őrlés fejlődéstörténetét, eszközeit és gépeit mutatja be, többségében eredeti muzeális értékekkel. Külön említésre érdemes a mezőgazdasági erőgépek, gőzgépek, motorok, magajárók és traktorok gyűjteménye. A több mint kétezres gyűjteménynek legtöbb darabja működőképes.

A Georgikon Majortörténeti Kiállítóhely országos múzeum, a Vidékfejlesztési Minisztérium fenntartása alá tartozó Magyar Mezőgazdasági Múzeum filiáléja kiemelt emlékhelyek között számon tartott műemlék. 1824-ben épített magtár az ország egyik legszebb korabeli gazdasági épülete. A magtár közelében, a Georgikon idején még szekérszínként használt, később ököristállóvá alakított épületben a növénytermesztés eszközeit és gépeit bemutató kiállítás található. Az itt tárolt tárgyak a Magyar Mezőgazdasági Múzeum központi gyűjteményeinek adatnyilvántartásában szerepelnek.

 

 

Honnan szerzik be a gyűjtők a régi traktorokat? 

A múzeumokhoz főleg az 1967-as, ’70-es években államosított, majd a ’90-es években privatizált téeszekből megmaradt gépek kerültek, ezek adták a gyűjtemények gerincét. Később előkerültek olyan gépek is, amiket az államosítás elől a családok, gazdálkodók elrejtettek, fészerekbe dugtak, szalmával letakartak, vagy akár trágyagödörbe rejtettek, nem akarván az államnak egyszerűen odaadni a család több évtized alatt, nehéz munkával megkeresett, a mindennapi gazdálkodásukban komoly szerepet játszó gépeit. Amíg tiltott volt hazánkban a mezőgazdasági gépek birtoklása, meglehetősen sokat kivittek külföldre, ahol külföldi múzeumokba, magángyűjtőkhöz kerültek. Napjainkban is kerülnek elő veterán gépek, de egyre ritkábban. 

 

Mennyire van kultúrája itthon a traktorgyűjtésnek? 

Szerencsére elmondható, hogy egyre jelentősebb hazai gyűjtőkör alakult ki. A 2000-es évek környékén indult el intenzívebben az ilyen jellegű gyűjtés. Általánosságban elmondható, hogy a múzeumok anyagilag a magángyűjtőkkel nem nagyon tudják felvenni a versenyt. A magángyűjtemények egy része látogatható. 

Ilyen látogatható magángyűjtemény többek között, Dr. Papp Zoltán gyűjteménye Dunaszegen, aki az úgynevezett stabil motor gyűjteményére lehet igazán büszke, és a teljesség igénye nélkül meg kell említeni a gyöngyösi Lévay Sándort az ország legjelentősebb traktorgyűjteményével, Mogyorósi József hajdúszoboszlói és Ványai Gusztáv magánmúzeumát Nagyrábén, vagy Palotai Ottó gyűjteményét Újpetrén, Molnár Balázs Dutra traktorgyűjteményét Balatonbogláron. Nem szabad kihagyni a felsorolásból Nyárádi Attilát sem, aki mindamellett, hogy rengeteget tesz a magyar veterán mezőgazdasági eszközök szélesebb körben történő elismeréséért. Ő mindamellett a magyar mezőgazdasági eszközöket gyártó Framest Kft. tulajdonosa, akinek veterán gépgyűjteménye is számottevő. 

 

Milyen magyar találkozók vannak?

Magyarországon Mezőkövesden, 1999 óta minden év szeptemberének első szombatján rendezik meg az Országos Mezőgazdasági Gépésztalálkozót, amely rendezvényt nem csak szakmai vendégek látogatnak, de több ezren turista is részt vesz rajta. A szeptember első szombatja jegyzett időpont már a Kárpát-medencében és számos más európai országban.

 

 

Külföldön mennyire népszerű ez, mint hobbi? Mennyire jellemzők az ilyen találkozók?

Külföldön a gyűjtők jelentős előnnyel indultak, s jóval korábban kezdhettek, mint magyar társaik, hiszen ott nem volt államosítás. Az ilyen gyűjtésnek kereskedelmi vonzata is jelentős, hiszen együtt jár az alkatrészek kereskedelmével, a gépeladásokkal. Külföldön több hatalmas, többnapos rendezvényt tartanak ebben a témában. 

Az AXIÁL Kft. már korábban is felismerte a veterán traktorok felújításában, gyűjtésében rejlő technikatörténeti jelentőséget, hiszen anno a hosszú évekig a lajosmizsei Geréb Kúriában, majd az AXIÁL Kft. bajai telephelyén megrendezett AXIÁL Szakmai Napokon állandó kiállító volt veterán járműveivel többek között a mezőkövesdi Hajdu Ráfis János Mezőgazdasági Gépmúzeum is. 

 

Működnek még a veterán traktorok? Van olyan gyűjtő, aki ilyennel közlekedik, dolgozik? 

Igen, napjainkban is elő-előkerülnek olyan gépek, amikkel a nagypapa még egészen haláláig dolgozott, és az örökösök nem akarják veszni hagyni az ilyen, rengeteg szeretettel, odafigyeléssel és energiával felújított, szépen karban tartott gépeket. Sokat felajánlanak múzeumoknak, de kereskednek is velük. 

 

 

Melyik a legrégebbi jármű, ami látható lesz? Mennyi idős?

Bár még mindig nem zárult le a jelentkezés, a jelenlegi lista alapján a legidősebb gép egy 1940-es Slavia cséplőgép lesz, amely egészen biztosan nem álldogál békésen, elfeledetten egy sarokban; a rendezvényen többször is cséplési bemutatót tart vele a tulajdonosa, Lukács Pál. 

 

A traktorevolúciónak milyen állomásai voltak? Hogyan fejlődött? Ezt tudjuk akár évszámokhoz, tervezőkhöz kötni? 

Nikolaus August Otto (Holzhausen an der Haide, 1832-1891.) német feltaláló konstruált először működőképes négyütemű belsőégésű motort, amelyet róla neveztek el Otto-motornak, majd üzemanyaga után benzinmotornak. A mezőgazdasági motoros erőgépek először stabil motorokként, majd alvázra szerelt vontatható erőgépként jelentek meg a XIX. század utolsó évtizedeiben, amikor gőzhajtású eszközökként használták őket. Hazánkban a XX. század első évtizedeiben terjedtek el a belső égésű motorral működő traktorok.

Az első benzinüzemű traktort John Froelich építette meg 1892-ben Iowában. Az első, belsőégésű motorral működő kerekes traktor megalkotása az amerikai IHC gyár nevéhez fűződik. Az 1907-ben megépített járművet 1912-ben követték a lánctalpas traktorok is, de azokat már a Holt-Caterpillar gyártotta.

Elsőként a Ford húzott belőle jelentősebb hasznot, a Fordson névvel ellátott saját gyártmányú traktorokat 1917-től kezdve sorozatban állították elő futószalagon. A traktorok alkatrészeinek nagy része a Ford T-modellből származott, a főkonstruktőr a makói származású Galamb József mérnök volt.

A magyar traktorgyártás 1923-ban indult meg a Hofherr-Schrantz-Clayton-Shuttleworth magyar gépgyári művek részvénytársaságban, ezt követően Győrben és Csepelen is elkezdődött az üzemi gyártás. 

 

 

Miért érdemes kilátogatni a Hódmezőrület 2.0-ra?

A veterán gépek bemutatója igazi közönségcsemege. Szebbnél szebb restaurált gépek, egyedi megoldású átalakított traktorok jelzik a magyar gépészek hozzáértését, leleményességét, gépszeretetét. A hajdan volt Hoffher gyárból kikerült sikeres Hoffherr traktorokat is láthatjuk működés közben. A Hoffherr gyár államosítása után az utód Vörös Csillag Traktorgyár, a maga korában világszínvonalú gépet alkotott a D4K kifejlesztésével. Vonóerőátvitelben, összkonstrukciójában nem volt párja a nyugati gépek között. A gyár legtöbb termékét láthatjuk, kiegészülve az itthon keveset látott export kivitelű UE28 kistraktorral.  

Aki ellátogat, megnézheti a gyár egyik legutolsó fejlesztésének replikáját, a DUTRA 1300-at, ami sajnos a KGST leosztás miatt – amely meghatározta, hogy a KGST országai mit gyárthatnak – már nem jutott el a sorozatgyártásig.

Beszélgethetünk a gépek büszke tulajdonosaival, akik sok-sok év türelmes munkájával restaurálták, az amúgy még sok helyen napi munkában dolgozó gépeket. Ezen kincseink nemcsak a magángyűjtőknél, hanem Gödöllőn és Mezőkövesden is megcsodálhatók szakavatott múzeumi szinten megjelenítve. A múzeumok képviselői baráti jó szóval várják az érdeklődőket, s adnak információt méltóbb elismerést érdemlő nemzeti kincseinkről, amelyek a magyarságunk szerves része kell legyen a technikatörténet részeként. 

Gépolaj gőzétől körbe lengve ki is lehet próbálni egy-egy ilyen gépet, s meg a rendezvényen meg lehet majd csodálni a veterán gépek felvonulását.  

 

Ritka alkalom ennyi gépet és tisztes gazdáikat együtt látni, érdemes részese lenni, gyermekeinknek megmutatni! Tovább információ ITT!

 

Szöveg: Vas Magdolna, marketingmenedzser

A képek a mezőkövesdi Hajdu Ráfis János Mezőgazdasági Gépmúzeumot ábrázolják. Forrás: Mezokovesdiregio.hu